MEGADOM MAGAM!

Magam adom! Megadom magam! Üvölt a Quimby, üvöltök én is, ablakom nyitva, had tudja a világ és mindenki, aki benne jár!
A felszabadulásom indulója.

Újjászülettem újra, beleszülettem az újba, újra hittem, újra hiszek, újra reméltem, újra remélek, újra éreztem, újra érzek, újra éltem, újra élek!

Hellinger iskola 3. modul, 3 nap, 3 születés…új élet.

Féltem, rettegtem, nem mertem, reszkettem...DE...léptem, mentem, mertem, megszülettem!

Féltem, mert az elmém átvert. A régi tapasztalataim, a régi félelmeim hatalmasodtak el rajtam, s jó előre olyan „elvárásokkal” és érzésekkel öltöztették fel az előttem álló 3 napos utat, melyek valótlanok voltak, melyek múltak voltak. Az „Akkori én” megélte a maga módján az Akkori születéseket úgy, ahogy azt ott és akkor a tőle telhető legjobban meg tudta élni.

És itt van a most élménye. Nem, nem volt felhőtlen mámor…küzdés volt és tömérdek felismerés, képek árja, színek hulláma…
Megadtam magam, elengedtem magam!
Hagytam, had sodorjanak a hullámok, had ragadjanak magukkal, s vigyenek oda, ahol épp lennem kell.
Érzések, színek, képek tengerén lebegtem. Láttam, hallottam, éreztem, lélegeztem, léteztem, alámerültem és belemerültem, kerestem, találtam, találkoztam, búcsúztam, megfogtam, elengedtem…s közben megszülettem.

Mérhetetlen sok tanítás (még több nevetés), tapasztalás, felismerés, belátás.
Nem, nincs vége. Ez csak egy kezdet a sok közül.
Sok még a felfedezni való lezáratlanság, de ráléptem egy útra, ezúttal teljes lelkemből, megadva és átadva magam. 

Minden egyes lépéssel nyersz valamit…egy apró darabkáját annak a tükörnek, mely a tiszta valódat mutatja.
Minden egyes lépéssel közelebb kerülsz önmagadhoz.

Az életed Rólad szól, az életem Rólam szól…és az Élet Most van.

Az élet nem a fátyolos múlt, az élet nem a beláthatatlan jövő!
A múltat elfogadhatom, a jövőt vágyhatom…de csak a jelent élhetem. Az Élet most van, és csak az számít, ki vagyok most, mit érzek most, mi van most, mit teszek most.

Ideje, hogy éljek, hogy így éljek!

Hálás vagyok…a múltért, mely utat mutatott, a mostért, mely minden pillanatban új lehetőséget kínál. Vágyom és várom a jövőt, mely az előttem álló út, a még több felismerés, a tanulás, a fejlődés.

Azt hiszem ez a létezés.

Nehéz szavakba öntenem a szavakkal megtestesíthetetlen érzéseket, amik most átjárnak. De az elme erős, és gyakran felejtésre készteti a lelkem. Ha eltévednék, újraolvasva ezt, talán emlékeztethetem a lelkem…újra.

Hát itt vagyok én éppen most…ezt érzem, ezt hiszem, ezt élem.

Az Életed Rólad szól, az Életem rólam szól.
Magam adom, megadom magam! Átadtam magam…

http://www.youtube.com/watch?v=pzxvbwKaPIw